a tanár és a fizikai bántalmazás...

Amikor a tanító megüti a gyereket….

Egyre több hír szól arról hogy , a pedagógus fizikálisan bántalmaz egy rá bízott kisgyereket,ami lássuk be, nem biztos hogy a legmegfelelőbb eszköz arra hogy fegyelmezze a rendetlenkedő nebulót.
Ami ennél is elkeserítőbb az hogy az ilyen gyerekbántalmazásokról szóló cikkek alatt rengeteg az olyan kommentár melyek szerint a gyerek megérdemelte…..
Miért is érdemli meg egy kisgyerek azt hogy egy felnőtt ember aki fizikálisan lényegesen erősebb mint ő kihasználja a testi erejét és üssön? Mert rosszalkodott? mert visszabeszélt? mert nem tud nyugton ülni 45 percet? mert csúnyán beszélt? …és ezek valóban feljogosítanak egy felnőttet , egy erősebbet arra hogy megüsse? Ha ez így lenne jogos , akkor az is jogos ha az utcán , a villamoson , a buszon , vagy bárhol meglök valaki , én visszaszólok, erre ő csak mert kétszer akkora mint én joggal vág pofán mert ő az erősebb ?? Ha ez nem jogos akkor a tanárnak miért adnak egyesek jogot arra hogy verje a gyereket? Miért jó az ha már kisgyerekként beleneveljük azt hogy az erősebbnek joga van bántani a kisebbet , amennyiben az , vagy annak a viselkedése nem tetszik neki?
Egy pedagógusnak, vannak eszközei arra ha egy gyerek eleven, izeg –mozog, ha többet beszél, ha csúnyán beszél, ha bármiben eltér az átlagtól, ha fellelhető nála bármiféle viselkedési zavar.A tanítónak joga van kiküldeni az óráról, beírást adni, behívni a szüleit, stb…majd ha nem használnak a büntetések az iskola vezetésével karöltve a családsegítő segítségét kérni akik az ő eszközeikkel próbálnak lépni, feltárni az okokat , segíteni stb..egy valamihez nincs joga a pedagógusnak a gyereket fizikailag vagy mentálisan bántalmazni, ahogyan erre a szülőnek sincs joga!Az erőszakkal csupán erőszakra nevelünk
Értem én hogy a gyerekek nem egyformák, ahányan vannak annyi féle habitussal, magatartással, igazságérzettel, érzékenységgel , figyelemmel, felfogási készséggel rendelkeznek, és rengeteg féle otthon látott jó vagy rossz viselkedési formát visznek az iskolákba, vannak nyugodtabbak, nyugtalanabbak, és vannak kifejezetten „deviáns” , viselkedési zavarok jeleit mutató gyerekek.
DE a felnőttek sem egyformák!
Olvastam egy hasonló témájú cikkhez írt hozzászólást miszerint „”-régen is volt körmös, és kaptunk a tanártól egy két pofont is , tiszteltük is a tanárainkat-„” Valóban tisztelték, vagy a tiszteletet összekeverték a félelemmel? Hiszen a tisztelet nem jár alanyi jogon , a tiszteletet ki kell érdemelni mégpedig arra méltó viselkedéssel, aminek az első lépése hogy megadom azt a tiszteletet akár a gyerek felé, amit én is elvárok tőle! Igen régen volt körmös, meg pofon…ellenben olyanra nem emlékszem amit a most második osztályos gyerekem tapasztalt (mind a 24 gyerek egyhangúlag ugyan így mesélte el !!!) hogy az egyik tanítónéni, azzal a csodás kis mondattal ment be az osztályba és nyitotta meg az órát hogy „”-ha ma is felbasszátok az idegeimet , leordítom a hajatokat””….7-8 éves gyerekeknek nyitott ezzel a kis mondattal, majd szokás szerint végigüvöltözte az órát …Ez vajon olyan viselkedés ami tiszteletet érdemel? Ezzel a viselkedéssel vajon milyen viszonzást vár a gyerekektől?
Az ellenkezője pedig a gyerek osztályfőnöke , aki végtelen türelemmel és kedvességgel közelíti meg a problémákat , és bár már a második éve kínlódik egy kisfiúval aki folyton visszaszól, káromkodik, és már az osztálytársait is bántja ,ebben az évben már a második igazgatói figyelmeztetést kapta meg , és most már megy a családsegítő is a szülőkhöz , mégis minden egyes alkalommal hangsúlyozza hogy neki mindegyik kisgyerek egyformán fontos, soha egy újjal nem nyúlt volna hozzá a deviáns magaviseletű kisgyerekhez sem, és nem is alázta porrá az osztály előtt, annak ellenére sem hogy a többi gyerek, szinte kivétel nélkül panaszkodik neki arra az egy kisgyerekre…A tanítónéni viszont próbálkozik minden eszközzel ami csak létezik , és mindent elkövet annak érdekében hogy a kisfiú viselkedését kiváltó okokat megértse ,és megpróbálják a szülőkkel együtt megoldani. Ehhez hozzá tartozik hogy a szülők együttműködnek, a kisgyereket hordják pszichológushoz, és mindenhová amit az iskola javasol.
Véleményem szerint a pedagógus itt kezdődik, és itt lehet pedagógusnak hívni , mondom ezt még úgy is hogy bizony amikor az én csendes fiam volt az akit a fent említett gyerek bántott bementem az iskolába rákérdezni hogy egy ilyen dolog hogyan történhet meg !Hogy miért gondolom hogy a türelemmel, az erőszakon kívül bármi más fegyelmezésre hivatott módszerrel lehet igazán eredményeket elérni egy kisgyereknél? Mert egyszerűen látom hogy az ordibálós tanerőnek folyamatosan fegyelmezési gondjai vannak osztály szinten, míg a másik pedagógus óráin szépen tudnak haladni, és még a fent említett kisgyerek is kordában tartható leköthető a figyelme a legkülönbözőbb módszerekkel, és látni a gyereken a javulást az osztálytársaival szembeni viselkedésén is!!
Összegzésképpen, van a nagybetűs Pedagógus aki szívvel lélekkel , és óriási türelemmel fordul a gyerekek felé, és van az idegileg instabil , aki eleve felsőbbrendűleg , sokszor ledegradálóan lép az osztály elé ,ordít, néha odacsap .Az első sokkal többet el tud érni a gyerekekkel, míg a másodiknak inkább egy bv intézet falai közt kellene smasszerként dolgozni, mert ő az aki azért ment tanárnak mert máshová nem vették fel, és se türelme, se idegrendszere nincs ahhoz hogy „gyerekanyaggal”” dolgozzon…mindegyik típusú tanerő óráin látszik hogy a gyerekek nem hülyék…úgy viszonyulnak, ahogyan hozzájuk viszonyulnak! Jó lenne ha minden Pedagógus egy kicsit belenézne a tükörbe!